„Gondolj elmédre, mint egy kertre.  A kertet először mindig fölveti a gaz, a szemét.  Talán a te kertedet is az öngyűlölet tüskebokrai, a kétségbeesés, a harag és aggódás kavicsai borítják.  A félelem nevű öreg fát épp ideje lenne megmetszeni.  Ha mindezt elrendezted, és a talaj is jó állapotban van, most már kiültetheted az öröm és a jólét magvait vagy apró palántáit.  A nap melegével érleli, te pedig gondosan locsolod, trágyázod és szeretettel figyeled növényeidet.”

Louise L Hay: Az erő benned van (alapmű)

Egy még soha nem hallott, egyedülálló szimfóniának vagyunk zeneszerzői, zenészei és élvező közönsége.  Hogy hányan vagyunk, mit gyakorlunk és mennyire vagyunk harmóniában egymással, az folyamatosan alakul. 

Minden jegy elkelt, az előadás meg lesz tartva.  A szólamait halljuk, hiszen azt gyakoroljuk.  A hírnökeit ismerjük: mi magunk vagyunk.  Próbája rég megbukott, mások szerint fényes siker volt.  A kritikusok ma is veszekszenek.

(2012 július 5)