Nem az a legnagyobb félelmünk, hogy nem vagyunk elég jók. Legmélyebb félelmünk erőnk határtalansága. Nem sötétségünk, hanem fényünk az, amitől megrémülünk.
Azt kérdezzük: ’Hogy jövök én ahhoz, hogy zseniális, csodálatos, tehetséges, mesés embernek gondoljam magam?' De ki lennél, ha nem az? Isten gyermeke vagy.
Tovább töpörödve nem a világot szolgálod. Tetted világtalan, ha magad kicsinyíted, hogy környezeted ne féljen tőled. Mindannyian ragyogásra rendeltettünk, úgy, mint a gyermekek.
Arra születtünk, hogy létünkkel Isten dicsőségét önmagunkban megtestesítjük. Ami nem csak néhányunkban, de mindenkiben ott van. Amint fényünket engedjük szétáradni, ugyanezt indítjuk be öntudatlanul másokban is. Amint mi megszabadulunk félelmeinktől, jelenlétünk autómatikusan megszabadít másokat."
Marianne Williamson Visszatérés a szeretethez: Gondolatok a Csodák Kurzusa alapelveiről című könyvéből fordította Garaboncos
Our deepest fear is not that we are inadequate. Our deepest fear is that we are powerful beyond measure. It is our light, not our darkness that most frightens us. We ask ourselves, Who am I to be brilliant, gorgeous, talented, fabulous? Actually, who are you not to be? You are a child of God. Your playing small does not serve the world. There is nothing enlightened about shrinking so that other people won't feel insecure around you. We are all meant to shine, as children do. We were born to make manifest the glory of God that is within us. It's not just in some of us; it's in everyone. And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same. As we are liberated from our own fear, our presence automatically liberates others.
Utolsó kommentek