... az ember teremtői gondolata megállt. Az ember azóta is mindent szétszed és zúz, próbálja megismerni mindennek a szerkezetét és az azonnal leálló gondolatával a maga primitív dolgait hozza létre.
- Anasztázia, állj meg! Egyáltalán nem értem. Miért gondolod, hogy az emberi gondolkodás leállt? Amikor az emberek valamit szétszednek, akkor ezt éppen ellenkezőleg, úgy nevezik, hogy újat ismernek meg.
- Vlagyimir, az ember úgy van megalkotva, hogy semmit sem kell szétszednie. Benne... Hogyan is tudnám érthetőbben elmondani? Az emberben úgymond kódolva megőriztetett mindennek a szerkezete. A kód akkor nyílik meg, amikor bekapcsolja saját, az ihletettségben teremtő vágyát.
- Hát, mindegy, úgy sem értem, hogy mi rossz lehet abban, ha az ember elemeire bont valamit és ez miért állítja le a gondolkodását. Inkább valamilyen példán mutasd be!
- Igen, helyes! Megpróbálom egy példán. Képzeld el, hogy kocsid volánjánál ülsz és haladsz a kitűzött célod felé. Egyszer hirtelen eszedbe jut, hogy megnézd, hogy működik a motor, hogyan hajtja a kerekeket. Megállítod a kocsid és elkezded, például, szétszedni a motorját.
- Hát szétszedem, meglátom, hol mi, hogy működik, aztán én magam is össze tudom rakni. Ugyan mi rossz van ebben?
- Hát az, hogy amíg elemeire szedegeted, a mozgásod megállt. A célodba nem jutsz el időben.
- De sokkal többet fogok tudni a kocsimról. Mi van abban rossz, hogy új ismereteket szerzek?
- Miért jó ez neked? A te rendeltetésed nem abban merül ki, hogy javíts! A te rendeltetésed a mozgás élvezete és a TEREMTÉS.

Vlagyimir Megre: Anasztázia sorozat, A teremtés (50-51 old)