Aki lát felismeri mi történik, mi miért történik és miért akkor történik.

Hamvas Béla társa írja az emberi életfolyamot egy könyvbe sűrítő Karnevál kapcsán: "A szereplők (a maszkok) valóban bábok, de nem vagyunk-e egy ismeretlen mozgató kezében mindaddig bábok, nem rángatózunk-e saját kosztümünkben mindaddig, míg nem ismerjük fel maszkjainkat, valamint azt, ami ezzel együtt történik, felismerni, hogy maszkjainknál többek vagyunk, azonosak a mozgatóval?"  Kicsivel később: [A zsibongó farsangi éjszakában] a járókelők, komótosan sétálók és hadonászó kurjongatók, józanok és ittasak sodorják egymást.  Ha emeleti ablakból tekintünk rájuk, kiderül, hogy minden szándékuk ellenére sem összevissza sürgölődnek, hanem, épp mivel sodorják egymást (és nemcsak fizikailag, sőt nemcsak a forgolódásra késztető zenebonával, ujjongó kiáltozással), egymással valami mágneses összeköttetésben keringenek.  Távlatból tekintve ennek a keringő áramnak vonala, csigatekervénye, végül is örvénye (turba) jól lerajzolható.  Hiába tör ki az egyes az esztendő szorító rendjéből, hiába vegyül el a sokaságban és hiába bomlik a sokaság individuális részecskékre, önmaguk közös örvényébe ellenállhatatlanul visszasodródnak, mégpedig erősebb kényszerrel, mint ahogy a cilvilizáció megszabta, és minden esetben bizonyos geometrikusan ábrázolható hierachiája kényszerítette őket. (...)  Összességük állandó mozgása a spirál örvénye, aminek időbeli alakja az idő folyása, térbeli az örvénypálya - mondhatnánk ehelyett a böhmei turbát, a hindu sangsarát (a világfolyást), a konstelláció véletlennek tűnő kényszerét - a káprázatos Mayát.”

forrás: Kemény Katalin: Az ember aki ismerte saját neveit (részlet)