Az ünnep kavargása után jó a nyugalom. A csend és az álom nem várt kincseket rejthet az ember számára. Egy képi és a nyelvi gondolkodás viszonyáról szóló tavalyi rádiós interjúban mondja Karátson Gábor: "A legmélyebb Kádár-korszak mélyén valami olyasmit láttam, hogy minden rendben van a világban, minden a lehető legjobban van úgy, ahogy van. Erre fölriadtam és felültem az ágyban és körülnéztem az akkori Magyarországon és azt gondoltam: mi van? Semmi nincs jól! De ez egy olyan mély impresszió volt, hogy tulajdonképpen ez azóta is megmaradt bennem, akármik történtek; valahogy egy erről való tudomás, hogy minden a lehető legjobban van. Na most ha ezt fel kell oldani intellektuálisan, akkor én erre nem vállalkoznék, mert ugye bármit lehet mondani arról a politikai gyalázatról, de azok nincsenek... De akkor mi az, ami a lehető legjobban van? Nem tudom. Ezek inspirált valamik amik aztán éltetik az embert. A Ji King egy nagyon komplikált rendszere az ilyen inspirált valamiknek."
Utolsó kommentek