Az ünnep kavargása után jó a nyugalom.  A csend és az álom nem várt kincseket rejthet az ember számára.  Egy képi és a nyelvi gondolkodás viszonyáról szóló tavalyi rádiós interjúban mondja Karátson Gábor: "A legmélyebb Kádár-korszak mélyén valami olyasmit láttam, hogy minden rendben van a világban, minden a lehető legjobban van úgy, ahogy van.  Erre fölriadtam és felültem az ágyban és körülnéztem az akkori Magyarországon és azt gondoltam: mi van?  Semmi nincs jól!  De ez egy olyan mély impresszió volt, hogy tulajdonképpen ez azóta is megmaradt bennem, akármik történtek; valahogy egy erről való tudomás, hogy minden a lehető legjobban van.  Na most ha ezt fel kell oldani intellektuálisan, akkor én erre nem vállalkoznék, mert ugye bármit lehet mondani arról a politikai gyalázatról, de azok nincsenek...  De akkor mi az, ami a lehető legjobban van?  Nem tudom.  Ezek inspirált valamik amik aztán éltetik az embert.  A Ji King egy nagyon komplikált rendszere az ilyen inspirált valamiknek."