A fény ajándéka a világosság, az időé a megértés.  Idővel minden napvilágra kerül.  A tudat teremt, ezért amit akarsz megkapod.  Tudatosság nélkül amire vágysz vagy amit elkerülni vágysz, azt kapod.  Óvatos légy, hogy mit akarsz.  A szimbólumok és nevek a lényeget mutatják, nagyon figyelj rájuk.  Amint kicsiben, úgy lesz nagyban is. 

Keresd az örök tudást, hogy ne kelljen állandóan frissíteni világi ismereteid tárházát.

Hamvas Porphüriosztól idézve mondja, hogy az istenek addig nem jelennek meg, amíg a lélek nem tiszta, vagyis amíg a démonokat az ember nem ûzte el.  Segítsd magad megtisztítani az evés, beszéd, érzelmek szellemi környezet és főleg a gondolatok megtisztítása által.  A változást először saját életedben tapasztalhatod.  A fény türelmesen vezet.

A belső hangra figyelve válj meg a külső zavaroktól.  A láthatatlan világban határaid fel fogod ismerni.  Rég elfojtott traumák és vágyak ölthetnek testet, dolgozz velük.  A válasz a szeretet.  A sűrűsödő érzelmek ördögi körben keringést mutatnak, ekkor lépj hátra és hagyj teret a megértésnek.  Keresd olyanok segítségét akikben megbízol.  Bár a kaput te zártad magadra, a kulcs másnál van.

A fény előtti sötétségben már érződik a világosság ereje.  Ne titkold gyengeségeid és hibáid démonjait, mert a homály óriássá növeszti, míg a napvilág zsugorítja őket.  Ott vannak életed ismétlődő mintáiban és visszatérő témáiban.  Mihelyst a megoldást megtalálod, túllépsz rajtuk.  Ahogy túllépsz rajtuk, köddé enyésznek.

Ismerd fel és engedd el saját démonjaid, hogy bírd a külvilág erőit.

A látók tudják, mi vár ránk.  A rövidlátók sejtették és beleütköztek; hunyorgó szemük most tágra nyitva áll.  Mindenki más dobozába zárva éli tovább életét.  Égig érő falaink védelemként építettük és most elválasztanak egymástól.  Nyissunk egymás felé és lássuk meg egymásban az élet szépségét és örömét.